a Vadállatbefogó

Both Zoltán

Jack Világa - Élet egy leguán szemével ELŐRENDELHETŐ!

Jack a leguán Both Zoli legjobb  barátja, olyan társ, akiért tűzbe menne. Személyes kötődése, és Jack erős kisugárzása pedig mindenkire hat, 0-109 éves korig. A könyv nem titkoltan a gyermekeket szólítja meg, hogy az ő természetes nyitottságukon keresztül megtanítsa szeretni jól ezeket a különleges állatokat. Ismerjük meg Zoli szemüvegén keresztül a nem mindennapi töréneteket, illetve hagyjuk, hogy Jack a leguán megmutassa a világát. Garantált a belefeledkezés, a sok nevetés, és hogy a mélyen ható üzenetek gyökeret eresztenek a szívekben.

Vélemények a könyvről:

Egy nagyon kedves könyv az elhivatottságról, a szeretetről és az állatok szeretetéről. Akik szeretik Gerry Durrell vagy James Herriot könyveit, azoknak szívből ajánlott olvasmány Zoli hol mulatságos, hol megható kalandjai kis kedvenceiről, a hüllőkről, melyekhez fűződő örök barátsága szolgált alapul ennek a műnek. Hol együtt nevetünk Zolival izgalmas vadállatbefogós kalandjain, hol meghatódva éljük át vele együtt nem könnyű gyermekkorát. S talán a könyv végére érve, ha eddig ellenérzésünk volt a főszereplőkkel, a hüllőkkel szemben, talán legközelebb már rájuk is másképp tekintünk innentől. Ők is lehetnek a barátaink.
Kamarás Erik
Köszönöm 🙂 azt is,hogy általad megszerettem a hüllőket 🙂 mert az kizárólag a Te érdemed, a posztjaid alapján 🙂 Kedves Emberek. Vegyétek a könyvet, olvassátok, nyissatok a szívetekkel a hüllők felé. Magam sem gondoltam volna soha, hogy ennyi szeretet, értelem van bennük. Elképesztő. Én Zoli által lettem nyitott rájuk, az ő írása alapján szerettem meg őket,s lettem egy Szakállas Agáma gazdija. Csodálatos élőlény.
Szentiványi Tímea

Leguán mentő alapítvány:

Magyarország elsőszámú vadállatbefogója, Both Zoltán ismét nagy fába vágta a fejszéjét egy jó ügy érdekében. Ha ismered Zolit, biztosan hallottál már a történeteiről is; arról, hogy mennyi, de mennyi utcára vetett, sérült vagy beteg állatot mentett meg a haláltól, mindenfajta segítség nélkül, egyes egyedül.

Sokaknak az egzotikus háziállatok csak egy átmeneti szeszély; kígyók, gyíkok, teknősök, minden élőlény a hanyagság áldozatává válhat, napjainkban, pedig az egyik legnagyobb problémát a leguánok jelentik. Zoli az évek alatt számtalan beteg, sérült leguánt látott; volt, amelyiket kukába dobták, de akad olyan is, amit egy játszótéren engedtek szabadon, hátha valaki hazaviszi. A leguánok is élnek, éreznek, éppen ezért őket is ugyanolyan jogon megilleti egy jó élet, mint bármilyen másik háziállatot; ezért indít most Both Zoltán egy olyan leguánmentő alapítványt, amely nemcsak segít a bajbajutott állatokon, hanem edukációs jelleggel is támogatja az egzotikus állattartás felé kacsintgatóknak.

 

Az alapítvány elsőszámú célja, hogy a megmenekített állatok megfelelő orvosi ellátásban részesüljenek, majd szerető gazdára találjanak, ahol lehetőségük nyílik egy olyan nyugalmas, kiegyensúlyozott életre, amilyet megérdemelnek.

A program nemcsak az állatok jólétéért felel, mint már említettük, hanem egy olyan oktatási programot is eljuttat óvodákba és iskolákba, ahol a gyerekek személyesen megismerkedhetnek az állatokkal, továbbá megtudhatják, hogyan kell őket helyesen tartani, gondozni.

Both Zoltán célja tehát, hogy megtanítsuk a felnövő generációnak, milyen a felelős állattartás, mire kell figyelni, és kinevelni egy, az állatok sorsára érzékeny generációt. Minden bajba jutott, elhanyagolt állatnak szeretne továbbá egy második esélyt adni, hisz a leguánoknak is lehetősége kell hogy legyen egy jobb életre.

 Ebben kéri most mindenki segítségét, aki a szívén viseli az állatok sorsát, egy adománygyűjtéssel, aminek köszönhetően elkészülhetnek azok az oktatóanyagok, melyek segítenek a gyerekeknek megérteni, milyen a helyes állattartás, illetve segíteni egy faj fenntartását is!

Minden eladott a Vadállatbefogó – Cenzúra nélkül című kötetből ötszáz forint a Leguánmentő Alapítvány számára kerül összegyűjtésre. Ha szeretnéd támogatni ezeket a páratlan hüllőket, akkor olvasd el te is a bestsellert itt, és támogass egy jó ügyet:

Egy-egy baleset után nem fordult meg a fejedben, hogy „elég a kígyókból”?

Nem, soha. Minden harapás az én hibámból történt, az állat csak védekezik. Arra gondoltam, hogy legközelebb mit kell másképp csinálnom. Amit tiszta szívből szeret az ember, attól semmi nem veszi el a kedvét. Én ebben fanatikus vagyok. Egyébként olyan szakma, hogy „vadállatbefogó”, hivatalosan nem létezik, és a befogás módjait is csak kitapasztalni lehet.

Egzotikus állatok vonzásában

Budapesten nőttem fel, nem tartottunk semmilyen állatot. Nekem viszont úgy hatéves koromtól az volt a kedvenc tevékenységem, hogy kifeküdtem a töltés oldalára és nézegettem a siklókat, békákat, bogarakat, pókokat. Míg a többi gyerek focizott, hintázott, én elvonultam. Már alsóban tudtam, hogy felnőttként is hasonló állatokkal szeretnék foglalkozni. Az osztálytársaim folyton változtatták, milyen pályára készülnek, én soha. Anyukám mondogatta, hogy legyen rendes szakmám, a szabadidőmben meg bármit csinálhatok, de éreztem, hogy amit én szeretnék, az nem hobbi, hanem az életem. Tényleg soha semmi más nem kötött le. Felépítettem egy külön világot, amit mások nem értettek – a ’80-as évek végén a terrarisztikának sem volt még itthon hagyománya. A gyerekek kiközösítettek, én voltam nekik a bogaras fiú, a szüleim sem értették, honnan ez az indíttatásom. De én csak figyeltem és gyűjtögettem a kedvenc állataimat.

Haza is vitted, amiket begyűjtöttél?

Sokszor igen. Volt, hogy édesanyám sikítására ébredtem, mert a gyíkok, amiket befőttes üvegben elrejtettem az ágyam alatt, éjjel kimásztak, és birtokba vették a lakást – a plafonon is lógtak. Anyukám rám parancsolt, hogy szedjem össze őket. Akkor kezdődött az állatbefogó karrierem, ahogy ugráltam utánuk. Míg a 20-30 gyíkot megtaláltam, majdnem egy hetembe került. De nem adtam fel, vittem haza siklót is. Aztán megvettem az első különleges állatomat, majd a következőt, és nem tudtam betelni azzal, hogy gyönyörködöm bennük. Felsorolni is nehéz lenne, hány fajjal ismerkedtem meg, és mennyi egzotikus állatot tartottam azóta

01

Both Zoltán, a magyar Ace Ventura

Az ország egyetlen hivatásos vadállatbefogóját már 23 alkalommal marta meg kígyó, mégis imádja a munkáját.

02

Both Zoltán vadállatbefogó

„Édesanyám nagyon tartott tőlük, de nem bírtam magammal”

03

Kígyómarás miatt kellett újraéleszteni

A vadállatbefogóként elhíresült állattenyésztő saját figyelmetlenségének köszönheti az egyiptomi kobra marását, amely kis híján az életébe került.

04

Méregzsákok Görögországban? Nem kell félni, csak odafigyelni!

Míg az országra jellemző szúnyog, méh és a medúza csípésekre a szupermarketben is kaphatók a kenőcsök, addig a skorpiókról és a mérges kígyókról, főként az ellenük való védekezés…

05

A vadállatbefogó, Both Zoltán életrajzi könyve bestseller lett – már érkezik az utánnyomás

Egy történet az összetartásról, szeretetről, elhivatottságról és arról, hogy sohasem szabad feladnunk az álmainkat, bármilyen elérhetetlennek is látszanak.

06

A tűzzel játszunk ha titokban tartunk egzotikus állatokat!

Aki mégis úgy döntene, hogy szeretne belevágni ezeknek a különleges állatoknak a gondozásába, annak először egy erre irányuló  …

06

Aligátorteknőst talált Parádon

A családnak fogalma sem volt, hogy kerülhetett oda a veszélyes ragadozó, amely akár egyetlen harapással le tudja tépni egy ember ujját. Valószínűleg megunta és szélnek eresztette a gazdája, vagy az is lehet, hogy felelőtlenség miatt tudott megszökni tőle.

07

Magyar állatmentő döbbenetes állítása

Virágzik az illegális állatkereskedelem hazánkban, legalábbis ezt tapasztalja a neves vadállatbefogó, Both Zoltán, aki munkája során számos olyan egzotikus állatot gyűjtött be, melyeknek semmi keresnivalójuk nem lenne a magyar köztereken.

Jack, a szökött leguán

Feladta a leckét egy, a telkén megtalált Zöld leguán Tábori Richárdnak és Both Zoltán vadállatbefogónak nemrég, gyakorlatilag egy délutánt töltöttek el azzal, hogy megpróbálták befogni az állatot. Az órákon át tartó fogócskának végül meglett az eredménye, Jack-nek nevezték el a kis kópét.

Vakmerőség
89%
áLLATOK IRÁNTI SZERETET
100%

Téged mart meg valaha kígyó?

Én 23 kígyóharapáson vagyok túl. Megfelelő ismeretekkel, maximális odafigyeléssel nagyrészt ki lehet védeni a baleseteket, de előfordulnak kiszámíthatatlan helyzetek, az ember pedig hibázik. A legkomolyabb sérülésemet egy egyiptomi kobra okozta – pontosabban az én óvatlanságom. Kisbaba volt egyébként, meg sem tudott harapni, csak egy foggal karcolta a sípcsontomat, mégis újra kellett éleszteni. Leállt a szívem. 8 ampulla ellenszérumot kaptam az egy mm-es karcolásra, amit az orvosok nagyítóval kerestek. Fájdalmas sem volt, mert a kobrák mérge rengeteg fájdalomcsillapítót tartalmaz. A saját lábamon mentem be a kórházba, kobramarásnál késleltetve jelentkeznek a tünetek. A szemhéjam zsibbadni kezdett, ebből tudtam, hogy mérgezés történt. Mikor a kórházban befektettek, már nem éreztem a lábam, majd a bénulás fokozatosan terjedt fölfelé. Délutánra leállt a vesém, estére lélegeztetőgépre kapcsoltak, aztán elvesztettem a fonalat. Végig kell várni, hogy a méreg kifejtse a hatását, akkor adható ellenszérum. Reggel már csak maszk volt rajtam, 5-6 nap múlva ki is engedtek. A felépülést sokkal rosszabbul viseltem, mert az ellenszérum is kígyóméregből készül, így jó nagy dózist kapott a szervezetem. Az állati fehérje kicsapódott, szörnyű szag áradt az orromból, és minden létező betegséget elkaptam fél éven át, úgy legyengült az immunrendszerem. A vesém sajnos végleg károsodott.