Azt, hogy a gyerekek hogyan álljanak az állatvédelemhez és természetvédelemhez már gyermekkorban lehet és kell megalapozni.
Ezt az állatok megmentésén kívűl ugyanolyan fontosnak tartom az életem során, mint a lélegzetvételt.

Ez nem csak egy hobbi! Ez munka is, hiszen komoly erőfeszítést teszek, hogy az általam imádott élőlényeket megismertessem a gyerekekkel, hiszen a felnövekvő generációban látom az esélyt ,hogy megmentsék a biztos kipusztulástól azokat a fajokat amik talán évek vagy napok múlva már nincsenek köztünk. De lehet nincs is annyi időnk! Lehet holnap reggel felkelünk és egy fajjal kevesebb él e bolygón. Ez olyan szomorú és elkeserítő.
Minden erőmmel azon “dolgozom”,hogy országszerte minél több óvodába és iskolába eljussak, és felhívjam a figyelmet erre a valós problémára, melyet a mi generációnk próbál a szőnyeg alá söpörni, tudomást se véve róla. Gondolva amiről tudomást sem veszünk, az nem is valós probléma, és különben is, én csak egy vagyok a sok millió emberből, egyedül úgysem tudok semmit sem tenni. Gondolja ezt a sok millió ember egyesével. Pedig ha a gondolkodásmódjukon változtatnának, és mind egyesével arra gondolna, hogy igenis itt élek ezen a bolygón én is, és felelősséggel tartozom az engem körülvevő élővilágért, máris sokkal többet tenne ugyanazzal az energiával mint amivel a szőnyeg alá söpri és tudomást sem vesz arról a dologról ami a szeme előtt zajlik. De a mai ember a szemeivel csak néz, de nem lát. Ha a szemeinket arra használnánk ami a funkciója, és a szívünkbe beengednénk a szeretetet is, és nem csak a vért pumpálná át rajta egyfajta üzemanyagként a létezésünkhöz a testünket átfonó érhálózat, akkor kinyílna egy olyan világ aminek kapuján csak a bölcs emberek léphetnek be, és az együgyű önzők csak a saját szürke hétköznapok poklában minden egyes levegővétellel mérgezve a testüket és lelküket élve haldokolhatnának tovább. Ha megtanuljuk a bölcseletet, hogy “jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos az a szemnek láthatatlan”, szóval így.. írhatnék én rengeteg bölcs dolgot most, szebbnél szebb mondatokat a természetről, és színes idézeteket ,ami megsimogatja a lelket, rideg valóságról a figyelmet elterelve. De inkább a nagy szavak és szépen megfogalmazott sorok helyett, csukjuk be a szemünket egy pillanatra és gondoljunk arra hogy a saját gyermekeinknek kívnánk e valami rosszat? Ugye hogy nem? Tisztázzunk egy dolgot, a saját életünkért és annak minőségéért csakis mi magunk vagyunk felelősek!! Az állat és természetvédelem éppúgy része kellene hogy legyen az életünknek, mint a felelőség teljes gondolkodás.
Ha a gyerekek szemét az előadásaim során sikerül felnyitnom, és a helyes útra terelni őket, hiszem hogy van esélye megmenteni a felnövekvő generációnak ezt a beteg haldokló földet.
Ha ez sikerül, akkor számtalan jelenleg védett, de a kipusztulás szélén lévő fajok maradnak még itt velünk, hogy csodálhassák a kis hőseim gyerekei és az ő unokájuk is.
Ha ez sikerül, már megérte e földi létem, és értelme volt mindennek amiben gyerekkorom óta hittem.
Ha egyszer lecsukom majd a szemem az utolsó szívdobbanásom után, hagyok itt valamit magamból. Egy mély alapot, amit egész életemben ástam, és erre az alapra bátran lehet építkezni, nem fog összedőlni.”